Hírek 
Helyi hírek Normál helyi Pécel régen
Helyi hírek Normál helyi Pécel régen
2009. Május 23. Szombat, 21:30
Ne vegye senki úgy, ki e címet olvassa, mintha elég volna Pécelen egy nap arra, hogy annak minden nevezetességét megtekintsük, és mindennel megismerkedhessünk, mi az ott való mulatást kellemessé, hasznossá és ránk nézve a történészetet illetőleg nagy becsűvé teszi; – hanem úgy, hogy számunkra mind ezekre fájdalom, csak egy nap jutott az életből, de e nap is örök emlékű, és nagy becsű marad előttünk.
Pécel a nagy világ kicsinyben.
Uszoda a Francsek kúriában
Mi kincset ide századok óta az ész és tudomány felhalmozott, arról tudomása van a hazának, a nemzetnek. Ott volt a híres Ráday Pál, ki a múlt században II. Rákóczy Ferenc erdélyi fejedelem kancellárja volt, a nagy diplomata, ki a fejedelemnek annyira bírta bizodalmát, hogy 1704 őt küldötte Selmeczre I. Leopold császárral békét kötni; öt évvel később pedig Károly svéd királyhoz Benderbe, mivel a francia udvar Rákóczyt tette a XII. Károly és Nagy-Péter közt kötendő béke közbírájává. Az 1711 szatmári békekötésre is nagy befolyása volt, és III. Károly király őt a kir. tábla közbírájává nevezte, később pedig az 1715 pozsonyi országgyűlésen kirendelt országos biztosság tagjává választék, s mint ilyen a helvét vallású ügyet hathatósan előmozdítani igyekezett, mivel maga is e vallás követője volt. A magyar irodalomnak is – ámbár diákul – nagy szolgálatot tett – akkor divat levén a diák nyelv – mert Benderi útját leírta. Azonban egyházi énekeit „Lelki hódolat” cím alatt nyomatta ki magyarul Debrecenben.
Ott született és élt Ráday Gedeon, a fentebb említett fia, ki a honban jeles és tudományos neveltetést nyervén, azt a frankfurti s más külföldi egyetemekben igyekezett még inkább növelni. Ő egészen a tudományoknak élt. Ő volt az, ki Zrínyinek feledékenységben jött lelkes munkáira figyelmeztette a nemzetet, és a jelesebb német költőkből lefordított versekben a szótagok mértékét a rímekkel első kötötte össze; honnan az ilynemű versek Ráday-verseknek is neveztetnek. József császár bárói, II. Leopold pedig grófi méltóságra emelte őt és maradékait 1790.
A „Magyar Múzeum, Orpheus és Múzárionban” elszórva jöttek ki versei, és idegen nyelvekből magyarított költői darabjai. Munkáinak legnagyobb és nevezetesebb része pedig még kiadatlan hever. Ez volt nagyatyja a most élő derék gróf Ráday Gedeonnak, kinek érdemei már csak a n. színház körül is örök becsűek maradnak a nemzet előtt.
Szilágyi park
Ezen jeles család méltó ivadékai Ráday Gedeon gróf testvérei s fiai lakják most Pécelt egyesülten több oly családokkal, melyekre büszke lehet a nemzet, hogy magáénak vallhatja. Ott él egyszerű elvonultságban egyedül a tudomány és művészetnek szentelve e rövid élet perceit a jeles Prónay István báró, kinek műtermeiben a tudományt és művészetet becsülő a legnagyobb élveket feltalálhatja. Egyszerűséghez szokott úri családja nem az európai világ fájdalomban találja üdvét, hanem megfogva a munka és szorgalom bőségszaruját a valódi patriarchalis élet boldogságát élvezi. Ott él gróf Crouy-Chanell, s egyszerű háza, épen ugy mint a többieké, az erény és kegyelet háza, ott él Kovács Illés az ifju, kinek elfelejthetetlen megboldogult atyja mindig kész volt ugy mint ő, bármily áldozatot hozni a hazáért. És ha még többet név szerint el kellene sorolni azon meleg keblű emberbarátok és jó hazafiak közül, kik Pécel színét javát teszik, és a társadalomban mint a születésre előnyösek, szerepet játszanak, e nivellirozó kor iránya után indulva; roppant sok nevet kellene itt említenünk, melyek talán jövendőben e haza történeti évkönyveiben dicséretesen fognak említeni. Azonban mi nem akarunk panegyrikont írni Pécelről, mi csak egyszerűen „egy napi élményünket” akarjuk leírni, úgy levén meggyőződve, hogy az olvasó közönség kedvesen veszi, ha hellyel közzel, ily megismertetést közlünk a haza több városáról és falvairól.
Hogy pedig képletesen is részben bemutathassuk a derék Pécelt a nagy magyar hazának, legérdekesebbnek véltük annak legrégibb és eredetibb kastélyát, a mostani Ráday grófok lakhelyét bemutatni. A képet ismert jeles rajzolónk Varsányi János mérnök úrtól kaptuk. Nem azért mintha kérkedésképpen épen csak azért is ily valóban minden ország díszére váló építménnyel akarnánk megnyerni az olvasó közönség kegyét, hanem hogy régi ősi családjaink ízlését, s egyszersmind műveltségi fokozatát bemutassuk akkor, midőn némely könnyen ítélő ember a régi aristokratiát azzal vádolja, hogy az a művészet és tudomány érdekében nem tett volna valamit hajdanában.
Fájdalom, hogy kevesen voltak, kik felfogták, hajdanában mi volt az aristokratia; de azt méltán lehet követelni, hogy azokat becsben tartsuk, kik születésükkel egyszersmind összekötötték az ész aristokratiát, s kik most inkább szerény elvonultságban, idilli örömökben és hasznos, az államra minden tekintetben gyakorlati eszmék kivitelében töltik idejüket, mint renyhe szeretetlenségben, és inkább a hon határain belül laknak, mint külföldön. Nem említve azt, mily nagy becsű könyvtár létezik a Ráday kastélyban, el nem mulaszthatjuk a fiúi kegyelet egyik legszebb példáját felmutatni. – Ugyanott a könyvtárban, hol a derék tudós Ráday dolgozott, áll ama zsellye szék, melyben munkáséletének 79-dik évében, épen munkaközben meghalt, – az asztalon van felütve a könyv, melyből olvasott, s a papír, melyre jegyzett. De a szék üres, s legfeljebb nagy szelleme lengi át e múzsáknak szentelt templomot.
Szeretettel s kegyelettel viselik gondját fiai és unokái a nevezetes könyvek, képek és régiségek gyűjteményeinek, melyeket az öreg gróf hosszas munkás élete alatt gyűjtögetett.
De mily gazdag Pécel derék urainak könyv és ritkaság gyűjteményében, mit Crouy gróf, Prónay báró, Kovács Illés stb. urak kastélyai felmutathatnak, oly gazdag szép angol kertekben, melyek között a Crouy gróf és Kovács Illés urakéi legszebbek, és ritka növények s gyümölcsökkel bővelkednek.
Vasútállomás
Azonban ha a gazdagság és születés ezekre méltán feljogosítja az embert, annál többre becsülendő, ha a szegény ember saját szorgalma és ipara által annyira viszi, hogy csodálkozásra indító műveket készít. Ez e szegény férfiú a péceli molnár mester Varsányi Sámuel ur, ki a Rákos patak partjai mellett levő kopár pusztaságon egy kis paradicsomot teremtett, oly vízi művekkel, miképp e képen mely a kert egyik részét ábrázolja, látható, milyek talán csak a magas állású főurak díszkertjeit ékesítik hajdan XIV. Lajos fényűző korában, ott óriási mérvben, itt kicsinyben. E képet is Varsányi János mérnök úrtól bírjuk, ki a nevezett úr testvér bátyja.
Varsányi Sámuel kerti vízműve valahol a mai Novák autóház helyén
A mesterséggel összerakott szirtecske tetején, ha a több felől felfortyanó vízsugarak játszani kezdenek, egy gyönyörű virág bokréta forog folytonosan, míg a középen kibugyogó víz hólyag formában siet alá a kis tavacskába, míg annak közepéből hosszú vízoszlop csergedez felfelé, s minden titkos szavakban suttogó sistergő, loccsanó, a nap ragyogó sugarában ezer színű szikrákat szóró vízcsövecskék a művész kezének egy nyomására megszűnnek lenni; s egy másik nyomás mint varázsütésre újra életre s víg pezsgésre kelti a szirtecske kebelét. A kert közepén nagyobb tóból hat sugár szökik fel, míg közepén a kígyó szökellésű vízsugár felül szikrázó kört formál, melynek millió gyémánt cseppjei sziporkázva nedvesítik meg a kígyózó vízsugár tövében ellenkező irányban forgó virág koszorút. Fent a dombtetőre fel emelt Rákos folydogál a malom felé, szép fák és virágok által árnyazva, s a kert felöli oldalon épült hideg fürdőbe kölcsönözve vizét, mely fürdőt szinte Varsányi úr maga terve szerint építette, s mely folytonosan friss vizet kap a Rákosból, mellyen keresztül kis fahidacska vezet a rejtett sűrű bokor sorokba, föléjük lehajló, szomorú füzek, som és mogyoró, s más fák képezvén kellemes árnyas tetőt.
E kis paradicsomban szokott időzni nyáron át, elhagyva saját nagyszerű kertjeik kellemes sűrűjét Pécel úri társasága a jó lelkésszel, s a Rádai grófi ifjak nevelőjének fiával, kinek elhunyt atyja szép vagyont hagyott hátra és oly nevelést, mely képessé teszi őt minden igénynek megfelelni, mit tőle a világ műveltség kívánhat. Itt mulatnak ők derült vidor kedvvel, s fürdenek a Rákos kis fürdőjében, ha a rekkenő meleg az enyhe árnyék alá sietteti az eltikkadó vándort, ki körükbe szívesen felvétetik. És valóban Varsányi úr megérdemli a részükről pártolást, sőt a közlekedési eszközök könnyűsége lehetővé tenné, hogy a megnézésre érdemes kis paradicsomot a pestiek is meglátogatnák, mert bizonyára oly derék körben mindig találhatnának élvezetet, és merjük állítani a helyiség tekintetéből az ajánlhatóbbat, mint bárhol is Pest és Buda környékén.
Hát ha még a kis paradicsom ugró kutjai este kivilágítva vannak, – mint voltak augusztus hóban Sámuel napján, midőn a házi úr névnapját ama díszes körben mi is szerencsések voltunk megülni – le nem irható a gyönyörű hatás, melyet e látvány okoz.
Akkor jelent volt az ifjú Ráday grófoknál látogatóban levő derék Szentpéterynk is, a nemzeti színház egyik veteránja, a többi vendégek között, s a derült kedvet nem szorítá a kényszer jármai közé semmi fesz s a szép hajadonokat cigány zene mellett kivilágos virradtig forgatta az ifjúság, míg az öregek kedvtelve nézték a vidámság fel felbuzgó árját.
De íme már befejeztem a mit mondani akartam; még csak szíves üdvözletemet küldöm Pécel úri családjaihoz, az igyekvő Varsányi pártfogóihoz, mit, úgy hisszük, jövőre sem fognak tőle megvonni, és őszinte kéz szorításunkat a derék molnár mesterhez, ki a Rákos mellé ily paradicsomot varázsolt.
Pécel:1854-1860
A cikkért és a képekért köszönet “don”-nak
