Hamarosan kiállítás nyílik a Művelődési Ház korábbi épületében Szamosszegi Bodó Sándor festőművész munkáiból. A kiállítási tárgyakat a város ajándékba kapta egy állandó kiállításhoz. A kiállító tér átalakítása lassan befejeződik, egy hónapon belül megnyílhat a tárlat a közönség előtt. De ki is Szamosszegi Bodó Sándor és hogy kapcsolódik Pécelhez? Mennyibe kerül az ajándék?

A kezdetek

Szamosszegi Bodó Sándor 2011 őszén kereste meg a város vezetését, az egyeztetésről október 27-én tájékoztatta a polgármester a testületet. A festőművész kétszáz (ez a szám később háromszáz fölé emelkedett) festményt és műtárgyat ajánlott fel "költség és tehermentesen egy állandó életmű kiállítás céljából". Az ajándékot mindenki boldogan vette, a testület november 30-án el is fogadta azt a határozatot, amelyben - többek között - a képviselők örömüket fejezik ki és az előkészítés költségeinek fedezésére az önkormányzat költségvetéséből 2 millió forintot biztosítanak.

Piszkos anyagiak

2012 első testületi ülésére elkészült a művész és a város közti megállapodás tervezete. Egyértelművé vált, hogy a szerződés kötöttségeket is tartalmaz a város számára. Az előkészített megállapodással szemben több képviselő is ellenérzését fejezte ki, de a szerződés első tervezetét Szöllősi Ferenc polgármester sem tartotta jónak. "Benne vannak a kötelezettségeink és nincsenek benne a jogaink" - olvasható a jegyzőkönyvben.

Az egyik "kötelezettség", hogy állandó helyet kell biztosítani a kiállításnak és erre a célra a művésszel folytatott egyeztetések alapján csak a Művelődési Ház (Pekáry kúria) épülete volt alkalmas. Így viszont a "korábbi" művelődési házat és könyvtárat kellett elköltöztetni (a Ráday gimnázium korábbi épületébe). A szerződésben szerepelt, hogy a műtárgyak szállítási költségét az önkormányzat fedezi, de ezek mellett az értékbecslés és az értéktárgyak biztosításának díja, valamint az állandó kiállítás "rezsi" költségei is a város kiadási oldalán jelennek meg. A kiállítási tér kialakítása szintén a várost terhelte volna, ezt a költséget azonban - a 2012. március 28-ai előterjesztés szerint - "felajánlásokból és szponzori támogatásokból" fedezték.

A januári ülésen döntés nem született az elhúzódó vita miatt, a polgármester az elfogadott költségvetéstől tette függővé, hogy "képesek vagyunk-e vagy sem" a szerződés aláírására.

A finomított szerződést két hónappal később, márciusban fogadta el a testület. Ebben a változatban megjelenik, hogy a város 2 millió forint ad a művésznek, aki ebből a pénzből elvégzi az átszállítást és felújítja a korábbi kiállító helyet (budapesti lakását). Az állandó kiállításhoz nem határoztak meg befejező dátumot, viszont ha hat hónapnál hosszabb ideig szünetel a kiállítás, Bodó Sándor visszaveheti a műalkotásokat.

A város költségei ugyanakkor maradtak: fent kell tartani egy állandó kiállítást, két millió forintot egy összegben ki kell fizetni, meg kellett csinálni az értékbecslést és biztosítást kellett kötni (ez évente 100.000 Ft). Vegyük még a "költségek" közé talán a legfontosabbat: a művelődési háznak és a könyvtárnak máshol kellett kialakítani egy új helyet.

Mit is kap a város?

Az első vonatkozó testületi előterjesztésekben és a Péceli Hírekben is megjelent interjúban az szerepelt, hogy a művek értéke "szakértők szerint 70 millió dollár" (ennek eredeti forrását nem találtuk, bár sokan hivatkoztak az összegre). Az Union Biztosító későbbi értékbecslésében (és ez került a szerződésbe) az alkotások becsült összértékét 20 millió forintban határozták meg. Ami szintén nem kis összeg, de lényegesen kevesebb az első "becslésekben" szereplőnél. Persze az összegnek nincs is jelentősége, hiszen a város számára ez csak "fiktív" vagyon, egy állandó kiállítás keretében bemutatható műalkotások gyűjteménye, amit a művész később - meghatározott feltételek szerint - vissza is vehet.

A március 15-ei jótékonysági bálra felújított Művelődési Ház Bodó Sándor festményeivel

Forrás: facebook

A művészről sok információt lehet találni az interneten. Bodó Sándor 1920-ban született Szamosszegen. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte megszakításokkal a második világháború alatt és után. Feleségével Budapesten ismerkedett meg. Az országot 1957-ben hagyták el feleségével és gyermekükkel, majd költöztek az Egyesült Államokba, Nashville-be. A festészet mellett szobrászattal és faliszőnyegek készítésével is foglalkozott, az 1970-es évektől az amerikai történelem pillanatait is megörökítette alkotásain. Feleségével 1999-ben költöztek Budapestre, ahol kiállító termet is nyitottak. Több kiállítása volt már látható Magyarországon is, többek között a Hadtörténeti Múzeumban. Az artfacts.net szakportál szerint Bodó Sándor alkotásait többek között az Egyesült Államokban, Szlovákiában és Észtországban is kiállították már. Itthon is több elismerést kapott már a művész, idén március 15-én Balogh Zoltán emberi erőforrásokért felelős miniszter Magyar Érdemrend Lovagkereszttel (polgári tagozat) tüntette ki.

A Péceli Híreknek adott interjú és életrajza szerint Bodó Sándor pár éve elhunyt feleségén keresztül kötődik Pécelhez. Bodó Ilona (leánykori néven Fábián Ilona) Pécelen nevelkedett és 2002-ben a péceli Baptista temetőben temették el. Elmondása szerint "nagy lehetőségeink lettek volna Budapesten arra, hogy az életművünknek megfelelő helyet találjunk, de Pécelhez kötnek az emlékek". Ezekről a "nagy lehetőségekről" nem találtunk további információt.

Hirtelen fellángolás

Egy ilyen projekt a város számára akkor lehet kifizetődő, ha az "ingyenesen" kapott kiállítással úgy gazdagodik a város turisztikai-kulturális kínálata, hogy az érdemben emeli a város presztizsét (vagy idegenforgalmi bevételeit). Na most ebben nem vagyunk biztosak. Még ha szedhet is jegybevételeket a város a kiállítással, kicsinek tartjuk az esélyét, hogy valaki Pécelre zarándokol megnézni a kiállítást - de ne legyen igazunk.

Persze el tudunk képzelni olyan - vigyázat csúnya szó - komplex attrakció-fejlesztést, amiben a Ráday-kastélyra, Karsai Zsigmond munkásságára, Lázár Ervin-re és további "jól csengő", péceli gyökerű kulturális projektre építünk egy koncepciót, amitől városunk pezsgő kulturális központ lesz (lehet ábrándozni arról, hogy a Ráday kastély színvonalas komolyzenei koncertjeire Budapestről zarándokolnak emberek, akik az előadás után vacsoráznak a felújított barokk étteremben, itt töltenek egy éjszakát egy színvonalas szálláshelyen, másnap pedig a család nagy lovas túrát tesz a környék dombjain stb.) De ilyen koncepciónak nyoma sincs.

Hajlunk arra, hogy elfogadjuk a polgármester 2012. januári testületi ülésen megosztott gondolatait aki szerint fennáll a kockázata annak hogy "eltelik 2-3 év és az önkormányzat olyan helyzetbe kerül, hogy képtelen egy kiállítást finanszírozni, ebben az esetben adtunk egy ingyenes kiállítást és még fizettünk is érte".

Kicsit az az érzésünk, hogy az "ingyenes", "világhírű", "70 millió dollár" hívószavak elvakították a testület tisztánlátását. Véleményünk szerint az eddig elköltött kiadásokat (beleértve a szponzorok és felajánlók pénzét is) talán jövedelmezőbb kulturális célú fejlesztésekre is el lehetett volna költeni és még a könyvtár és művelődési ház is maradhatott volna az eredeti helyén.

{jcomments on}