Annak örülünk legjobban, amikor olvasóink tisztelnek meg minket egy-egy beszámolóval, vagy hívják fel figyelmünket valamilyen tehetségre. Most a Lőrincrévi bálról közlünk egy jó kis írást. Malárik Attila, a Karsai Zsigmond Művészeti Alapítvány bejegyzés alatt álló alapítvány kuratóriumi tagjának írásából a bál tágabb kontextusát is megismerhetik.

Új helyszínen került megrendezésre idén a Lőrincrévi Bál, Pécel legnagyobb hagyománnyal bíró kulturális rendezvénye. Különleges színfoltja ez a bál a péceli kultúrának.

Pécel polgárosodása ugyanis Budapest közelségének és az 1867-ben épült Pest-Salgótarján vasútvonalnak köszönhetően a hasonló méretű és adottságú települések között az átlagnál hamarabb elkezdődött. A vasút áldását a naponta a munkahelyükre ingázók ma is élvezhetik, városunk fejlődésében a mai napig szerepe van. Az ideköltözők nagy száma azonban azt is magával hozta, hogy az eredeti, főként a zárt közösségekre jellemző paraszti kultúra Pécelen nagyon hamar felbomlott, annak minden megnyilvánulási formájával együtt, miközben a szomszéd településeken, például Nagytarcsán vagy Maglódon a mai napig láthatunk rakott szoknyás, főkötős asszonyokat vasárnaponként misére menni. Hogy ez jó vagy rossz, ennek több előnye vagy inkább hátránya van, azon vitatkoznunk most nem érdemes.

Annyi biztos, hogy Karsai Zsigmond 1943-ban egy eredeti népi kultúráját vesztett faluba, pontosabban először egy ma már nem létező péceli tanyára, Locsodpusztára költözött az erdélyi Lőrincrévéről, a bál névadó falujából. Jókor jött, jó helyre a leginkább alkalmas ember arra, hogy Pécelen új néptáncos hagyományt teremtsen.

Zsiga bácsi a kezdetektől tanította Pécelen is a lőrincrévi táncokat, zenét. Hamar felfigyelt a fiatal festőművészre a néptáncos szakma is. Egy lőrincrévei tánckompozícióját látta Szentpál Olga, a Színművészeti Főiskola tánccsoportjának vezetője. S miközben a Képzőművészeti Főiskolán tanult, a Színművészeti Főiskolán táncot tanított. Többek között Rábai Miklósnak is ő tanította meg a hamisítatlan erdélyi pontozót. 1961-ben elnyerte a népművészet mestere címet. Szinte végtelenül sok, nyolcszáz népdalt énekelt el a Magyar Tudományos Akadémia számára. A magyar folklór egyik doyenje, Martin György minden idők legjobb népművészei között emlegette. Ő volt az, aki megálmodta és megszervezte barátaival Pécelen az első Lőrincrévi Bált, és aztán sorra a többit. Nyolcvan évesen még színpadon táncolt, a harmincadik bált 2011-ben kilencven évesen még megélte. Pécel hagyománya ebben a harminc évben lett a lőrincrévi tánc és muzsika.

A bálnak rangot adott Zsiga bácsi baráti köre: Lázár Ervin, Halmos Béla, Sebő Ferenc, Sebestyén Márta, Tímár Sándor és a többiek. A sok péceli és a sok vendég, aki a harminc év alatt megfordult itt, a bált nemcsak táncos, hanem rangos polgári, értelmiségi találkozóhellyé is tette.

Az eltelt utolsó három év sok változást hozott, más funkciót kapott a hajdani művelődési ház. A bált szervező Karsai Zsigmond Baráti Társaság Heltai Miklóssal az élen mindent megtett azért, hogy a bál Zsiga bácsi nélkül is fennmaradjon és tovább fejlődjön. Így került a régi szervezők mellé új csapat. Az új helyszínen a régi néptáncos szokásokat új zenekarral, a régi bálozókat új meghívottakkal láttuk együtt. Épp úgy, mint régen.

A házigazda Karsainé Sáfrány Magdolna maga is képzőművész. A bált Szőllősi Ferenc Attila polgármester úr nyitotta meg a gyerektáncház után. A bál díszvendége volt a Diószénben született Prima Primissima díjas moldvai csángó énekes és keramikus Petrás Mária. Az ő életútja Karsai Zsigmondéhoz hasonló. Egy sáros utcájú faluból nőtt fel a magyarság jeles képzőművészei közé. Sebő Ferenc Zsiga bácsiéhoz hasonló memóriával és vetített előadásával idézte fel Zsiga bácsival közös élményeit. A lőrincrévi muzsikát Magyarországon talán a legjobban játszó Mihó Attila és zenekara szolgáltatta a táncolóknak. Szente Janó végigtanította az estét, azoknak is örömöt szerezve, akik most ismerkedtek a lőrincrévi táncokkal. Virtuóz pontozót táncolt Csatai László Csidu, a Lőrincrévi bálok elmaradhatatlan táncmestere, együtt ifj. Teszáry Miklóssal és Kiss Istvánnal, aki Lőrincréve szomszéd falujából, Magyarlapádról épp Maglódra költözött. Éppúgy, mint régen, most is jöttek péceliek, régi bálozók és újak, jöttek vendégek sokfelől, jöttek barátok és táncosok. Ami a legfontosabb: jött sok fiatal és sok szülő gyerekestül.

A szervezésben a pécelieknek besegítettek a Bartók Táncegyesület tagjai. Nem panaszkodhatunk, minden együtt volt és van ahhoz, hogy színvonalas és Zsiga bácsi óta újra létező péceli néptáncos hagyomány szerinti Lőrincrévi Bált rendezzünk jövőre is. Már most hirdetjük az időpontot, írja fel mindenki a farsangi naptárba! A következő, 34. Lőrincrévi Bált 2015. január 31-én tartjuk.

Malárik Attila

Karsai Zsigmond Művészeti Alapítvány

Fotók: Sitkei Adrienn, facebook