Hogy hová tűnnek a közterületek fái?
Szerintetek mivel fűtenek télen a "tisztelt" képviselő "urak"? Ki van osztva melyik közterületi fa kié lesz miután kivágták. (Megszűntetve ezzel a nemlétező kárveszélyt, amit a fa esetleges viharban történő kidőlése okozna. Persze soha nem dől ki de eztmár nem ellenőrzi senki, lényeg ők a "mi érdekünkben" eltüzelték.)

Erről szól az egész péceli önk. ki lop, sarcol, summant többet... Érdekes módon vízkorlátozás van nyáron. Nem baj ezt újabb parcellázásokkal igyekeznek megoldani, természetesen úgy, hogy az önk eladja a telket a képviselőknek, majd pár év múlva azoktól drágábban megveszi, közművesíti vagy és eladja. Esetleg a képviselők maguk adják el. Nem számít, hogy se óvodai se bölcsődei férőhely nincs, se Posta se Orvos nincs elég, Nem számít a forgalomnövekedés a zaj stb. stb. Ennyit a fákról a közterületekről és itt Pécelen mindenről. Már Isaszeg is lekőrözött bennünket, pedig az volt aztán a porfészek. Mostanra azonban Pécel kivívta magának a leg elhanyagoltabb város címet talán egész Pest megyében. Tehát A megoldás ott volt a kezükben, mert az nem igaz, hogy ezt a vízproblémát ami most majd természetesen a városnak kerül majd 1 milliárdba nem lehetett tudni a lakosság mesterséges (parcellázásokkal elért) megduplázása előtt. Tudták ezt pontosan, de milyen jól kerestek ők ezen.. Az , hogy mi lesz a következménye az meg nem érdekelt senkit.

Bart szerint:
2009. augusztus 29, szombat ekkor: 22:06

Kedves Szabolcs! Kedves Csatárisok!

“Őslakosként” szívesen olvasgatom a honlapotokat, megnyilvánulásaitok mögött eredményes összefogást sejtek. A közvetlen lakókörnyezetetekért érzett felelősségetek, a közösségtudatotok nagyon szimpatikus, mindenki számára példaértékű lehetne. Bár – hozzátok hasonlóan – Pécel lakhatóvá tételéért érzett vágy(álom) bizonyára sokunkban megvan (még), de a gyakorlatban ez leginkább a saját portánk rendben tartásában nyilvánul meg. Tudom, ez sem kevés, csak épp nem elegendő.

Számtalanszor halljuk, mi mindent nem lehet megvalósítani városunkban a rendkívül nehéz anyagi helyzet miatt. Természetesen ezekre az információkra mindenki a saját vérmérséklete szerint reagál: elfogad, tűr, háborog, követel, vagy épp cselekszik. Bevallom, jómagam nem tartozom a különlegesen aktívan cselekvő, sürgő-forgó péceli polgárok közé, ám a saját kis életemben igyekszem mindent megtenni azért, hogy Pécel élhető legyen. Ezért is fáj tapasztalnom az igénytelenség terjedését, a mérhetetlen pusztítást, az elsivárosodást. Nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen péceli, akinek nem tetszik a várost és környékét elborító szemét, a szelektív szigetek körül kialakult áldatlan (fertőzésveszélyt teremtő) helyzet, az obszcén és ocsmány falfirkák sora, a kitépett telefonkábelek, a kitördelt facsemeték, a bezúzott üvegű buszvárók rémképe! Ha nem tévedek, ezek nem foghatók a rossz gazdasági helyzetre, legfeljebb a kiüresedett lelkületre, az igénytelenségre, s az illetékesek tehetetlenségére. Tudom, mert olvastam a képviselő-testületi határozatban, lesz mezőőri szolgálat. Azzal is tisztában vagyok, ma nem könnyű új státuszokat biztosítani, így el kell ismernem, ez nem kevés, de magamat ismételve azonnal hozzá is teszem, nem is elegendő! Mégis mi lenne a megoldás? Hm… Sajnos a válaszadáshoz nem vagyok elég bölcs! De hogy általános és mielőbbi szemléletváltásra van szükség, abban biztos vagyok. Kell, hogy akarjunk gondolkozni, térben és időben egyaránt tudjunk tovább látni az orrunknál! Persze, ennek a térbeni szabad kilátásnak idestova semmi akadálya sem lesz, hisz Pécelen rohamosan terjed a fairtási járvány. Fel lehet idézni, az elmúlt néhány esztendő alatt mennyi fát pusztítottak el a közterületeken! A Temető utcában nyárfák egész sorát vágták ki, újabban pedig az akácfákat tizedelik. A Rét utcát is sok nyár-és jegenyefa szépítette korábban, ma már csak egyetlenegy árválkodik ott közülük. (Azért az egyért is hála Zsilkáéknak!) A Locomotív mellől is szép csendben eltűntek az árnyat adó, dús lombú fák. A Petőfi Iskola focipályája mögül tavaly irtották ki a hatalmas nyárakat, s mostanság az iskola elől vagdosták ki a korántsem korhadt, több évtizedes akácokat. A várost körülvevő erdők folyamatos ritkításáról már jobb nem is beszélni! Hogy miért pusztítjuk a tiszta levegőt, hűs árnyékot és csodás látványt biztosító fáinkat? Nem tudom. Pontosabban tudni sem akarom! Indokot bizonyára minden fanyűvő talál, de én a magam részéről mentséget nem lelek számukra. Próbáljuk meg közösen végiggondolni, hova vezet mindez! Kopár, sivár, rideg, elviselhetetlenül felmelegedett falansztert akarunk magunk körül? Könnyen és gyorsan megteremtjük!!!

Kedves Szabolcs! Azt már csak mellékesen említem meg nektek, a Csatári-dűlőre beköltözött „jöttmenteknek”, hogy mi, „őslakosok” még emlékezhetünk arra, hogy Pécel valaha igazi zöldövezet, kedvelt nyaralóhely (is) volt. (Pedig akkoriban sem volt sokkal fényesebb a gazdasági helyzet!) Teljes természeti pompájában sosem láthattátok a városunkat, mert későn települtetek be. De talán nem túl későn ahhoz, hogy a Ti közösségtudatotok, felelősségérzetetek, tenni akarásotok új lendületet adhasson az őslakosoknak – köztük a polgármester úrnak is – a saját városunk természeti környezetének megóvásához!

Itt kapcsolódom a honlapotoknak A polgármester válaszol című rovatához. Azt olvasom, s egyet is értek azzal, hogy nehéz minden embernek elmagyarázni, miért kell a vízdíjat emelni. (Valljuk be, nehezen érthető is, hiszen jó ideje az egyik legmagasabb vízdíjjal kapjuk a szolgáltatást!)
De talán ennél könnyebben megválaszolható kérdéskört fogalmazok meg az alábbiakban, abban a reményben, hogy a következő interjúban lesz módod tolmácsolni a polgármester úrnak.

Úgy gondolom, mindannyiunk érdeke Pécel fejlődése. Ezért nem kívánom elvitatni a városközpont mielőbbi rehabilitációjának, valamint a termálfürdőnek a létjogosultságát.

DE!

Vajon mennyire marad élhető, s milyen mértékben lesz vonzó a turisták számára egy sok sebből vérző, a természeti ékességeitől megfosztott, csupasz, fátlan, szemetes, összerondított település, közepén a vandáloktól talán-talán megvédett városközponttal, s a városszéli fürdővel?

Ennek okán, s a saját megnyugtatásomra teszem fel a kérdést ezen a fórumon is: Miért engedélyezi rendre a Polgármesteri Hivatal a város értékes – NEM KORHADT!!! – fáinak a kivágását? Hová lesz a zöldövezeti jelleg, hová illan Pécel természeti szépsége? Mit tesznek a közterületeinken még megmaradt fák megóvásáért, s mit a kiirtottak mielőbbi (de már mindenképpen kései) pótlása érdekében?

Ellenpéldaként a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok területén lévő 1710-ben (!) ültetett, az ország legöregebb akácfájaként számon tartott, abroncsokkal, drótokkal megerősített, de még ma is pompázatos fát hozom. Bizonyságául annak, hogy van mit tanulnunk az őseinktől!

Hát könyörgöm, tanuljunk végre, s ne irtsuk ki a fáinkat! Legalább szűkebb környezetünkben gondolkodjunk és gondoskodjunk felelősséggel az utódainkról!

Az általam kétségbeejtőnek tartott helyzetre vonatkozó kérdéseimre várom a polgármester úr őszinte válaszait.

A megtisztelő munkádat megköszönve, üdvözlettel: Bart

Megjegyzés: Bízom abban, hogy a szándékaim szerint ez esetben pozitív jelentéstartalommal felruházott „jöttment” kifejezést senki sem találja sértőnek, pejoratívnak. Az elnevezésben pusztán a sarkítás végett tettem különbséget péceli és péceli között. Remélem, ez kiérződik a szöveg egészéből!