A vulkáni hamu veszélyével dacolva szombaton elcsomagoltuk a pecelinfo.hu szerkesztőségében több hónapja őrizgetett csokoládét és elindultunk egy Pécel környéki biciklis túrára, hogy méltó módon ünnepeljük meg az egyre népszerűbb péceli információs honlap fennállásának hetedik hónapját. Nézzék meg merre jártunk és milyen fotókat készítettünk! Előre bocsájtjuk, hogy érdemes túrázni Pécel környékén.

A város központjában, a Penny parkolójában találkoztunk. Rövid bemelegítés után a vasút felé indultunk, átkelve a síneken jobbra fordulva átszeltük az India negyedet. A házak nyújtotta látvány akkor igazán lehangoló, ha tudjuk, hogy mi volt itt alig száz évvel korábban. Most egy külvárosi, többnyire felújításra szoruló házakból álló elhanyagolt telep képét nyújtja. Az aszfaltút hamar elfogyott alólunk, de végülis erre készültünk: egy könnyed terepbiciklizés. Elhaladtunk a péceli horgásztavak mellett, majd lassan elfogytak a házak, kiértünk a városból. Egy rövid erdei úti tekerés után az Isaszegre vezető úton lyukadtunk ki.

Az aszfaltot éppen csak annyira értintettük, míg áthaladtunk a vasúti átjáron. Innen az isaszegi üdülők felé vezető martaszfaltos úton tekertünk párszáz métert, majd egy jobbos kanyarral bevágtunk az erdőbe és elértük a piros jelzést. A piros jelzésen izgalmas erdei úton el lehet jutni Isaszegre, gyalogosan is biciklisen is nagyon ajánljuk, de mi visszakanyordtunk Pécel irányába.

A dombtetőtőről látni véltük a Kishársast, fotózás közben őzek ugráltak ki a bokorból. A fejünk felett végigfutó magasfeszültség kattogása ütemes és gyors tekerésre késztetett minket. A piros és sárga jel találkozásánál sártenger fogadott minket. Ez különösebben nem lett volna zavaró, ha éppen mangalica-fürdető versenyre készülünk, ünneplős biciklivel azonban nehezen dolgoztuk fel a bemocskolódást.

A Fáy iskola tangazdáságához vezető út végén úgy döntöttünk, hogy nem vágunk vissza az egyszerűbb sima aszfaltos úton, hanem megmásszuk a volt szovjet laktanyához vezető szerpentint. A fölfelé vezető, kanyargós, kb. 2 kilométeres út kellemes látványt nyújt a környező dombokra, szántókra. Tényleg kihagyhatatlan. Itt fontosnak tartjuk rögzíteni a tényeket: 1800 méteren 122 méter szintemelkedés.

A laktanya lepusztult épületei, a föld alatti bunkerek, a rejtett utak szintén "must see" kategóriában tartoznak. Na itt fogyasztottuk el a már említett mandulás fehér csokit. A laktanyától a Trianoni emlékhelyig a téli és kora tavaszi csapadéktól megsüllyedt, közel járhatatlanná vált földúton jutottunk el.

Innen már elénk tárult a telepesek terjeszkedése, a Csatári dűlő házakkal sűrűn beépített festői lankái.

Összesen két órát bicikliztünk, alig több mint 15 kilométert tettünk meg. Quadosokkal most nem találkoztunk, az erdőben csend volt, az idő nekünk kedvezett. Mindenkinek komolyan ajánljuk, ha eddig még nem tette, most fussa át a Pécel környéki turistautak térképét és induljon el az egyiken. Nem fogja megbánni.